Belföld

Nem rettegni kellene, hanem büszkének lenni

Ősidőktől vetélytársként tekintett rá az ember és irtotta, vadászta, pusztította, ahol csak érte. Olyannyira, hogy nyelvünkből is eltüntette az eredeti magyar nevét.

Farkasszempontból nagyot változott a világ az elmúlt évszázadokban. Egyedszámuk nagyban lecsökkent, bár tény, hogy a 1970-es évektől a faj szaporodása bizonyítottá vált az Északi-középhegységben. Nagyobb fordulópontont a 2004-es, valamint a 2014-es pusztító viharok jelentették a Tátrában, amely a farkasok élőhelyét is nagyban megtépázták, így azok a déli irányba terjeszkedve telepedtek meg hazánkban is – olvasható a Bükki Nemzeti Park oldalán.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei szerint az itteni farkasok a néhány száz négyzetkilométeres territóriumaikat őrizve családokat alkotnak. Létszámuk, falkanagyságuk azonban évről évre változik. A Természetvédelmi Őrszolgálat kameracsapdákkal és egyéb nyomok gyűjtése segítségével folyamatosan figyelemmel kisérik a létszámukat és aktivitásukat.

A szakemberek meglátása szerint a Bükk területén tartósan jelenlévő egyedek száma jelentősen nem fog változni. A szaporulatnak csak mintegy a fele éli túl az első két évét, a többiek a különböző betegségek, tapasztalatlanságuk miatt szerzett sérülések miatt pusztulnak el.

És az illegális elejtés is komolyan károsíthatja az farkasállományt.

Ugyanakkor úgy vélik, a farkasok bükki jelenlétének egyértelműen örülni kell. Mint olvasható, „e karizmatikus nagyragadozó faj puszta jelenléte is kiemelkedő természetvédelmi értéket jelent, nemzeti büszkeségre is okot ad.” Megtelepedésük pozitív hatással bír az erdei életközösségek természetes folyamatainak érvényesülése terén, segítve a vadgazdálkodást. Cáfolható az a tévhit is, hogy a nagyragadozók jelentősen zavarják, sőt, elüldözik a területen élő vadászható vadfajokat.

Azt is megjegyzik: a középkori legendákkal ellentétben

a farkasok nem tekintik zsákmánynak az embert,

ha kirándulót érzékelnek, akkor szinte kivétel nélkül olyan formában visszahúzódnak, hogy azt mi észre sem vesszük. Bár valóban, sokszor az erdei utakat is használják a területbejárásaik során, de messziről érzékelik az emberszagot, vagy hallják a hangjukat és lekerülik őket, arról nem is beszélve, hogy elsősorban az éjszakai órákban aktívak.

Nyitókép: Pixabay.com

Szóljon hozzá a témához regisztráció nélkül